Annak idején, amikor 2011-ben debütált a Cowboyok És Űrlények című film, Steven Spielberg azt nyilatkozta, hogy azért alkották meg ezt a filmet, mert ilyet még soha senki nem csinált azelőtt és ebben igaza is volt. Bár akkor még nem tudta, hogy ezzel olyan események sorozatát indítja el a filmiparban, amely futótűzként terjedve felperzsel mindent, ami az útjába kerül.

Bár a Warm Bodiesról (2012) írt bejegyzésem első sorában úgy fogalmaztam, hogy nem, még mindig nem őrültem meg, ezt az állításomat egyre inkább kétségbe vonom. Azt hittem, hogy az Abraham Lincoln: Vampire Hunter (2012) után már nem érhet újabb meglepetés, de tévedtem, ugyanis szintén 2012-ben, pontosabban április 4.-én debütál az Iron Sky című finn film.

Röviden és tömören a történet arról fog szólni, hogy 1945-ben a nácik létesítettek egy titkos űrállomást a Holdon, ahol aztán a háború vége után bujkáltak és azóta is tervezték a visszatérésüket és a hatalomátvételt, 2018-ban pedig végül megtámadják a Földet. Mentségére szóljon a filmnek, hogy a műfaji meghatározásai között szerepel az, hogy vígjáték az akció és a sci-fi mellett. Egyébként se nagyon lehetne komolyan venni, ellentétben a mély emberi érzéseket bemutató Warm Bodiesszal...

Elég régóta nem volt már Happy Birthday! Rovat a Játékbarlangon, de úgy döntöttem, hogy James Cromwell kedvéért megéri ismét feltámasztani még egy alkalom erejéig, aki idén töltötte be a 72. életévét, ami azért egy hosszú idő. 1976 óta vette kezdetét filmes karrierje és napjainkig is tart, bár bevallom, sajnos nem sok filmjét láttam, de amiben feltűnt, abban holtbiztos, hogy maradandót alkotott. Szerepelt például a Babe (1995), a Star Trek: Kapcsolatfelvétel (1996), az Én, A Robot (2004), illetve a Pókember 3. (2007) című filmekben, de sorozatokban is aktív szerepeket játszott, ebből leginkább a Star Trek: Deep Space Nine-t és a 24-et emelném ki, utóbbi hatodik évadában a főszereplő Jack Bauer édesapját, Phillip Bauert alakította. A színészi tehetsége mellett a testmagassága is igencsak kimagasló, elvégre majdnem két méter magas férfiról van szó. Sok-sok szép és egészséges évet kívánunk még neki.

De itt még közel sincs vége ennek a bejegyzésnek. Komolyan azt hittétek, hogy ennyivel megúszhatjátok? Hát nem, ugyanis ismét ráakadtam egy filmre, amelynek bemutatása 2012-ben esedékes és hát... Ha azt mondom, hogy a Warm Bodieshoz (2012) hasonlóan bizarr és elvetemült alkotással van dolgunk, akkor valamilyen szinten sikerült pontosan fogalmaznom, bár ebben az esetben az a legjobb, ha ti is tudjátok, miről van szó, bár ennél a filmnél elég lenne csak közölnöm veletek a film címét és az mindent elárulna róla. Abraham Lincoln: Vámpír Vadász (2012). Igen, még mielőtt azt hinnétek, hogy hallucináltatok, olvassátok el még egyszer. Bár egy korábbi bejegyzésben úgy véltem, hogy az idei, 2012-es év nagyon jó lesz a filmek szempontjából, egy kicsit talán meggondoltam magam, ugyanis az idei felhozatalnak a fele vagy nagyon jónak, vagy nagyon abszurdnak és rossznak ígérkezik. Habár az Abraham Lincoln: Vámpír Vadászból még akár ki is lehetne hozni egy kellően élvezetes és szórakoztató filmet még akkor is, ha sok értelme tulajdonképpen nincs, még mindig több kraft van benne, mint a Warm Bodiesban, amiről én már borítékoltam, hogy sz*r lesz, mert egyszerűen semmilyen megközelítésből sincs értelme. A filmet egyébként Timur Bekmambetov rendezi, (Már leírni sem volt könnyű, hát még milyen lehet kimondani...) főszerepben pedig Benjamin Walker, Rufus Sewell és Dominic Cooper.

Egyre inkább úgy érzem, hogy az idei, 2012-es évre a filmipar már kifogyott az ötletekből és már úgy készítik a filmeket, ahogyan a South Park tizedik évadának két epizódjában, a Cartoon Wars két részében láthatjuk a Family Guy esetében, azaz apró kis papírokra felírnak bizonyos szavakat, ezeket becsomagolják egy úgynevezett ötletlabdába, amelyet a lamantinok véletlenszerűen kiválasztanak és így készülnek el a Family Guy mindenféle összefüggést nélkülöző poénjai. A Warm Bodiesnál "zombik" és "szerelem" volt a papíron, az Abraham Lincoln: Vámpír Vadásznál pedig szerintem már nem is kell mondanom semmit...
 

A Mexikó trilógia, vagy más néven a Mariachi trilógia vagy a Desperado trilógia nem más, mint Robert Rodriguez egyik filmsorozata, amely magában foglalja az El Mariachi: A Zenész (1992), a Desperado (1995) és a Volt Egyszer Egy Mexikó (2003) című filmeket. Bár a trilógia utolsó része már 2003-ban készült, úgy éreztem, hogy ennek ellenére itt a helye. Quentin Tarantino általában úgy hivatkozik ezekre a filmekre, mint Robert Rodriguez saját, mexikói Dollár trilógiája. Igen nagy hatással voltak ezek a filmek Robert Rodriguez karrierjére, elvégre az El Mariachi: A Zenész volt az ő első filmje, amely mindössze 7000 dollárból készült és csak egy átlagos, alacsony költségvetésű filmnek indult volna, de olyannyira nagy sikert ért el vele, hogy Quentin Tarantino felfigyelt rá.Mind a három film főszereplője nem más, mint az eleinte Carlos Gallardo, majd később Antonio Banderas alakította El Mariachi, bár egyesek szerint ezek a filmek Sergio Leone Dollár trilógiájához hasonlóan nem fűződnek szorosan össze, de ez közel sem teljesen igaz, hiszen szerintem könnyedén össze lehet illeszteni ezeket a történeteket anélkül, hogy bármiféle ellentmondásba keverednénk. Az viszont igaz, hogy olykor megjelennek bizonyos színészek, mint például Danny Trejo, aki például a trilógia második és harmadik részében egy teljesen más karaktert alakít. Mondjuk, Danny Trejo melyik Robert Rodriguez filmben nincs benne? Egyébként nem rég olvastam, hogy Danny Trejo Robert Rodriguez másodunokatestvére. Ez megmagyarázza, hogy a meglehetősen zűrös előélete ellenére hogyan csinált ekkora filmes karriert.

A továbbiakban pedig egy kicsit részletesebben fogok beszámolni erről a három filmről, lehetőleg minél több spoilert mellőzve.

 Nem, még mindig nem őrültem meg, bármennyire is furcsán hangzik ennek a bejegyzésnek a címe, de higgyétek el, hogy a bejegyzés alanyáról sem mondható el más. Nevezeten nem másról, mint a 2012-ben debütáló Warm Bodiesról van szó, amely magyarra fordítva úgy hangzik, hogy Meleg Testek. Már a cím hallatán is megszólalt bennem a vészcsengő, bár én sokkal inkább valami homoszexuális romantikus filmre számítottam, de azok alapján, amit olvastam róla, talán még így is jobban jártunk volna, de nem. Nem bizony, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, hogy egyáltalán ezt bárki komolyan veszi, pedig így van. A film ugyanis nem szól másról, mint hogy egy zombi apokalipszis során az egyik élőhalott megöli egy lány barátját, akivel aztán végül egymásba szeretnek. Nem viccelek, tényleg erről fog szólni a film és ilyenkor kérdések egész sorozata merül fel bennem. Hogy gondolhatja ezt bárki is komolyan Hollywoodban? Nem elég, hogy ez a túlhájpolt Twilight franchise egész egyszerűen meggyalázta a vámpírok és a vérfarkasok mítoszát, most a zombikkal is meg akarják tenni ugyanezt. A The Walking Dead rajongói szerintem a sírva vonulnának ki a moziból, ha mégis arra vetemednének, hogy megnézzek ezt a filmet, az irgalmatlanul röhejes alaptörténete ellenére. Ijesztő, hogy ezek a tiniknek szánt filmek mennyire sz*rok, már bocsánat a kifejezésért. Példának okáért itt van például ez az egész Alkonyat franchise, amelyről nemrég azt olvastam, hogy maga Robert Pattinson is utálja, aki főszerepet játszik ezekben a filmekben. Aztán itt van ez a Taylor Lautner, aki gyakorlatilag azzal csinált karriert, hogy folyamatosan leveszi a pólóját és ezzel akkora sikereket ért el, hogy egy önálló filmet is kapott, méghozzá az Elhurcolvát, amely hála Istennek óriási bukást eredményezett a mozikban. Hihetetlen, hogy azzal csinált karriert, hogy világszerte lányok milliói vannak oda érte azért, hogy mennyire jóképű pasi, de ez nem menti fel őt az alól, hogy milyen csapnivaló színész, pedig már elég régóta a szakmában van, konkrétan 11 éve. Aki látta a Cápasrác És Lávalány Kalandjai 3D-ben (2005) című filmet, az nagyon jól tudja, hogy sosem volt egy ígéretes tehetség. Most pedig, 2012-ben ott tartunk, hogy miután a világszerte tomboló vámpír mánia lecsengett, most a zombikkal teszik meg ugyanezt és egy újabb a tinik által túlhájpolt filmre van kilátás. Megpróbálhatnánk mentegetőzni azzal, hogy ez valójában csupán az Alkonyatot kiparodizáló, komolyan vehetetlen film lesz, de egyelőre nem így áll a helyzet. Ráadásul egy olyan ember rendezi, aki olyan filmeket tett le az asztalra, mint például a 2011-es 50/50, amelyet jómagam nem láttam, de IMDb-n 8.0-át kapott, amely azért nem egy rossz arány. Azt, hogy egy olyan színész, mint John Malkovich, mit keres egy ilyen borzalomban, azt elképzelni sem tudom, mindenesetre reméljük a legjobbakat.

Végezetül pedig íme egy elgondolkodtató idézet Stephen Kingtől: "A Harry Potter a félelmek legyőzéséről, a belső erő megtalálásáról szól és arról, hogy hogy döntsünk helyesen viszontagságos helyzetekben. Az Alkonyat meg arról, hogy nagyon fontos, hogy legyen egy pasid."

A Perfect Insanity tagfelvétellel szeretné bővíteni a csapatát. További információt találhattok a Perfect Insanity blogon vagy a tovább gomb lenyomásával. Egy másik infó, hogy szerkesztő kollégám teljesen eltűnt, igyekszem előkeríteni de addig is lassabb lesz a blog szerkesztése.

Ezúttal az előző sorozatbemutatómban már említett Sanctuary című sorozatot fogom bemutatni nektek, amelynek a magyar címe a meglehetősen hülyén hangzó Sanctuary: Génrejtek lett. Korábban már beszámoltam arról, hogy hogyan emelkednek fel a websorozatok a tévésorozatok világába és A Gyónás kapcsán a Sanctuary-t hoztam fel példaként, ugyanis ez a méltatlanul alig ismert sorozat is csak egy egyszerű websorozatként vette kezdetét 2007-ben. 8 úgynevezett webizódból állt és ezek közül is az utolsó meglepő módon egy cliffhangerrel ért véget és a történet befejezetlen maradt.

Egy évvel később azonban a Syfy tévécsatorna megrendelte az első évadot és azóta pedig már négy évadot élt meg, nézettsége ugyan alacsony, de egyúttal stabil is. A sorozat alkotója nem más, mint Damian Kindler, akit már jól ismerhetünk a Csillagkapu és a Csillagkapu: Atlantisz című sorozatokból, amelyekben szintén részt vett. Ebből kifolyólag sok hasonlóságot lehet felfedezni stílusilag a két sorozat között, ráadásul a szereplők tekintetében is sok ismerős arc jelenik meg a fent említett sorozatokból.

A történetről egyelőre csak annyit árulok el, amely rögtön a sorozat első két epizódjából, a Sanctuary For All két részéből kiderül, a továbbiakban majd igyekszem részletesebben is beszámolni az évadokról, lehetőleg minél több spoilert mellőzve. Két rendőrtisztet csendháborítás miatt riasztanak Old City egyik szegényebb kerületeibe, ahol végül egy öreg férfi holttestére bukkannak, akit egy Alexi nevű, kelet-európai kisfiú ölt meg, akinek egy különleges, kígyószerű nyúlvány nőtt ki a hasából, hamarosan a két kiérkező rendőrtiszttel is végez. Ebben a nyomozásban vesz részt Dr. Will Zimmerman (Robin Dunne) is, bűnügyi pszichológus is, aki hamarosan rájön, hogy itt nem egy egyszerű, hétköznapi gyilkosságról van szó.

Nem sokkal később kapcsolatba lép vele egy rejtélyes, fekete hajú nő, aki nem más, mint Dr. Helen Magnus (Amanda Tapping) és felajánlja neki, hogy segít neki megérteni mindazt, ami körülötte folyik. Elviszi őt az otthonába, amely úgy néz ki, mint egy nagy kiterjedésű, gótikus templom. Odabent azonban olyan világ tárul a szeme elé, amelyet elképzelni sem mert. Ezt a fejlett technológiákkal berendezett épületet úgy hívják, hogy a Menedék, ahol a világ abnormális teremtményei otthonra, menedékre lelhetnek. A külvilág nemes egyszerűséggel szörnyetegnek titulálja ezeket az abnormálisokat, ám Dr. Magnus úgy gondolja, hogy ők legalább annyira megérdemlik az életet és a boldogságot, mint bárki más.

Dr. Zimmerman megismerkedik a Menedékben dolgozó további emberekkel is, köztük Dr. Magnus lányával, Ashley Magnusszal, (Emilie Ullerup) a technikai részleg vezetőjével, Henry Fosszal (Ryan Robbins) és Dr. Magnus abnormális komornyikjával, akit egész egyszerűen csak úgy hívnak, hogy a "Nagyfiú." (Christopher Heyerdahl) Ráadásul egy titokzatos, rosszindulatú férfi is megérkezik, aki a teleportálás képességével rendelkezik és hamar kiderül, hogy ő és Dr. Magnus jól láthatóan ismerik egymást. Mikor kiderül, hogy ezt a férfit John Druittnak hívják, (Akit egyébként szintén Christopher Heyerdahl játszik, csupán maszk nélkül.) Dr. Zimmermannak feltűnik, hogy pont ugyanígy hívták a 19. században a Hasfelmetsző Jack gyilkosságok első számú gyanúsítottjának. Ekkor derül ki, hogy Dr. Helen Magnus már 157 éves. Végül Dr. Zimmerman elfogadja az ajánlatot, miszerint ezentúl a Menedékben fog dolgozni és tulajdonképpen itt veszi kezdetét a sorozat.

Decemberben hirdettük meg az intro versenyünket és eljött az ideje, hogy kiderüljön kié lett a győztes intro. Minden egyes versenyzőnek köszönjük a részvételt és a remek versenymunkákat, az 576-nak pedig az extra ajándékot de erről bővebben a videóban.

Íme tehát az eredményhirdetés!

Véget ért az intro készítő versenyünk! Akik esetleg nem lennének képben, december elején hírdettük meg első versenyünket, ahol a nevezőknek kis bevezető videókat kellett gyártani. Hatan jelentkeztek is, ami szerintem elég jó arány, egy hozzánk hasonló kis blogon és mind a hat versenyzőnk remek intrókat küldött, amiket alant meg is tekinthettek és szavazhattok is rájuk.

A hivatalos értékelésre azomban, még egy darabig várnotok kell, ez az én hibám, az előttünk álló hét meglehetősen zsúfolt számomra, ugyanis most lesz a szallagavatóm. Plusz még a beígért nyereményeket is be kell szereznünk. Szóval legyetek még egy kicsit türelemmel, hamarosan elkészítjük az értékelő videót. Addig is lessétek meg még egyszer a beérkezett intrókat és szavazzatok a kedvencetekre:

Hát, igen, néhány kedves olvasóm számára bizonyára meglepőnek számíthat az, hogy a kollégáimhoz, Codyhoz és Pizzapapához hasonlóan ezúttal nem videóbemutató, hanem írott szöveg formájában fogom megosztani a tapasztalataimat bizonyos filmekről és sorozatokról. Sajnos be kellett látnom, hogy a videóbemutató az nem az én műfajom, de erről már korábban is volt szó, hogy én megmaradok a bejegyzések írásánál, amíg ők ketten videóbemutatókat és a Barlang Rádió adásait készítik el. Apropó, Cody, ezúton is szeretném kommentálni azt, amit a negyedik adás végén hallottam, nevezetesen arról a fiúról és a gázpisztolyos incidensről. Én azt a srácot halál komolyan ismerem, itt lakik a gettóban, a mi utcánkban. (Persze csak lakott, múlt időben, mert ha jól tudom, most előzetes letartóztatásban van.) Pedig ő még aránylag egész normális srácnak tűnt, de tényleg...

Így kezdésképp két olyan sorozatot fogok bemutatni, amelyeket nem hagyományos módon, a televízióban vetítettek le, hanem az interneten tekinthetőek meg. Bizony, a hagyományos sorozatok mellett virágzásnak indultak a websorozatok is. Ezek közül számos kiemelkedő alkotás született, ezek egyike például a Sanctuary, amelyet később átültettek a televízió képernyőjére is és azóta már négy évadot élt meg. Bár a legtöbb általában megmarad egy népszerűbb sorozat spin-offjaként, mint például a 24 és a Hősök vetítésének idején is számos úgynevezett webizód látott napvilágot, amelyek egyfajta kiegészítésként szolgáltak az eredeti sorozathoz. Ilyen például az ebben a bejegyzésben bemutatott Jeffrey, Az Ápoló is, amely a Doktor House című sorozat spin-offja. Míg vannak olyan websorozatok is, amelyek képesek önállóan is megállni a lábukon, mint például a már korábban említett Sanctuary és a szintén bemutatásra kerülő A Gyónás, amelyről megkockáztatom, hogy színvonalát tekintve már-már felülmúl egy-két hagyományos filmet és sorozatot. A továbbiakban erről a két websorozatról fogok részletesebben írni.