Sorozatbemutató: A Gyónás + Jeffrey, Az Ápoló
Hát, igen, néhány kedves olvasóm számára bizonyára meglepőnek számíthat az, hogy a kollégáimhoz, Codyhoz és Pizzapapához hasonlóan ezúttal nem videóbemutató, hanem írott szöveg formájában fogom megosztani a tapasztalataimat bizonyos filmekről és sorozatokról. Sajnos be kellett látnom, hogy a videóbemutató az nem az én műfajom, de erről már korábban is volt szó, hogy én megmaradok a bejegyzések írásánál, amíg ők ketten videóbemutatókat és a Barlang Rádió adásait készítik el. Apropó, Cody, ezúton is szeretném kommentálni azt, amit a negyedik adás végén hallottam, nevezetesen arról a fiúról és a gázpisztolyos incidensről. Én azt a srácot halál komolyan ismerem, itt lakik a gettóban, a mi utcánkban. (Persze csak lakott, múlt időben, mert ha jól tudom, most előzetes letartóztatásban van.) Pedig ő még aránylag egész normális srácnak tűnt, de tényleg...
Így kezdésképp két olyan sorozatot fogok bemutatni, amelyeket nem hagyományos módon, a televízióban vetítettek le, hanem az interneten tekinthetőek meg. Bizony, a hagyományos sorozatok mellett virágzásnak indultak a websorozatok is. Ezek közül számos kiemelkedő alkotás született, ezek egyike például a Sanctuary, amelyet később átültettek a televízió képernyőjére is és azóta már négy évadot élt meg. Bár a legtöbb általában megmarad egy népszerűbb sorozat spin-offjaként, mint például a 24 és a Hősök vetítésének idején is számos úgynevezett webizód látott napvilágot, amelyek egyfajta kiegészítésként szolgáltak az eredeti sorozathoz. Ilyen például az ebben a bejegyzésben bemutatott Jeffrey, Az Ápoló is, amely a Doktor House című sorozat spin-offja. Míg vannak olyan websorozatok is, amelyek képesek önállóan is megállni a lábukon, mint például a már korábban említett Sanctuary és a szintén bemutatásra kerülő A Gyónás, amelyről megkockáztatom, hogy színvonalát tekintve már-már felülmúl egy-két hagyományos filmet és sorozatot. A továbbiakban erről a két websorozatról fogok részletesebben írni.
Nos, bevallom, nem is hallottam A Gyónásról, eredeti címén a The Confessionről, amíg Cody nem értesített róla és gondoltam megnéznem, mert összesen alig egy óra hosszúságú az egész sorozat, annyit pedig igazán rá tudok szánni, Kiefer Sutherlandről pedig már a 24 óta tudom, hogy mennyire jó színész, itt pedig aztán ismét bebizonyította, hogy képes kitörni abból a rémálomból, hogy a nézők lépten-nyomon Jack Bauerrel azonosítsák. Bár, ami azt illeti, igazán megszokhattam volna már, hogy Cody nekem még sohasem ajánlott rossz filmet, vagy sorozatot, eleinte a 24-et is vonakodtam megnézni, de aztán néhány epizód megnézése után nagyjából így nézhettem ki...
Viszont a sorozat másik főszereplőjének, a Golden Globe-díjas John Hurtnek sem kell szégyenkeznie, hiszen nagyszerűen alakít, főleg a websorozat második felében nyújt briliáns színészi alakítást. Olykor nehezen tudtam eldönteni, hogy vajon most Kiefer Sutherland, vagy John Hurt alakít jobban.
A Gyónás lényegében arról szól, hogy egy bérgyilkos (Kiefer Sutherland) betér egy templomba, hogy 35 év után először gyónja meg bűneit a templomban dolgozó papnak (John Hurt) és eközben filozófiai eszmecserébe bonyolódnak egymással jóról és rosszról, a keresztény hitről és az emberi természetről, minden időnként megszakítva egy-egy visszaemlékezéssel a bérgyilkos szemszögéből, továbbá megfűszerezve tömény társadalomkritikával és egy már-már a 24-et idézően meglepő fordulattal, amelytől a nézőnek garantáltan eláll a lélegzete.
Joggal tehetnétek fel a kérdést, hogy csak ennyi az egész sorozat? És én erre büszkén válaszolnám azt, hogy igen, még annak ellenére is, hogy egy nagyon egyszerű cselekményről és egy viszonylag kis költségvetésű produkcióról van szó. Nem véletlen, hiszen kvázi egyetlen egy helyszínen játszódik az egész, méghozzá a templomban, a gyóntatófülkében és a főszereplő színészek is viszonylag kevés fizetésért vállalták el ezt a sorozatot és hogy miért? Hát azért, mert A Gyónás még így sokkal többet nyújt, mint egy-két hollywoodi blockbuster és ezzel nyilván a színészek is tisztában voltak. Sok-sok nagy költségvetésű mozifilm vehetne példát erről a gyöngyszemről, példának okáért a Transformers három részében összesen nem volt annyi mondanivaló, mint amennyit egy óra alatt A Gyónás nyújt.
A magyar szinkronnal többé-kevésbé meg voltam elégedve, bár talán Dózsa Zoltán nem volt a legjobb választás Kiefer Sutherland karakteréhez, mert ugyebár a 24-ben ő volt Tony Almeida szinkronhangja, amely egy kicsit összezavarja a 24-en edzett nézőt, de meg lehetett szokni. (Igen, tudom, elég sokszor hivatkozok a 24-re, nem véletlenül, hiszen már most nagyon-nagyon várom az esetleges mozifilmet, amelynek a forgatása mellesleg még el sem kezdődött.) Ellenben a pap magyar szinkronhangja egyszerűen zseniális és remekül passzol. Szóval, mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy próbát A Gyónással, aki még nem tette meg, elgondolkodtató és van mondanivalója, amit én mindig is nagyra értékeltem.
