A mai visszatekintésünk ismét a filmtörténelem egyik legjobb párosának a nevéhez fűződik. íme a mai ajánlatunk egyenesen 1984-ből!

A zseniális Bud Spencer és Terence Hill párosnak nagyon sok kellemes percet köszönhetünk. A rovat keretében már volt szó egyik filmjükről és valószínűleg még lesz is tőlük ajánlva film hiszen ezek olyan örökzöldek amit bármikor szívesen megnéz újra az ember.

Néhány érdekes adat a párosról. Az első film amiben együtt szerepeltek az 1959-ben készült Hannibál volt. Sokáig ez fel sem tűnt a nézőknek mivel a filmben gyakorlatilag nem volt közös jelenetük. Ezután 1967-ben szerepeltek együtt újra az Isten megbocsát, én nem! című western filmben ami az első igazi közös szerepük volt. Ezután szinte minden évben kerültek ki sorba a duó filmjei. Az utolsó közös munkájuk 1994-ben a Bunyó karácsonyig volt. A hosszú együtt töltött idő alatt a két színész elválaszthatatlan barát lett. A fiúk munkáját mi sem méltatja jobban minthogy a tavalyi évben a két színész életmű díjat kapott. Mára már sajnos igen eljárt felettük is az idő hiszen Bud Spencer már betöltötte a 82. életévét míg Terence Hill 72 éves már. Viszont remek filmjeiket a mai napig az emberek nagy többsége szívesen nézi.

A ma bemutatott film ahogy láthatjátok a címben is az 1984-es Nincs kettő négy nélkül. Ebben a filmben mindkét színész két szerepet játszik el egyszerre. Greg és Eliot egy furcsa állásajánlat kapcsán találkozik először. Fejenként egymillió dollárért helyettesíteniük kell két riói milliomost, akik nemrégiben életveszélyes fenyegetéseket kaptak. A munka nem tűnik nehéznek: a két vagány pontos hasonmása a két milliomosnak. Néhány probléma mégiscsak felmerül: Greg és Eliot az első pillanattól kezdve ki nem állhatja egymást. Az egymillió dollárért azonban úgy gondolják, hajlandók lesznek elviselni a helyzetet egy hétig. Arról persze nem tehetnek, hogy a külvilág egy kissé csodálkozik, amikor a két elegáns, visszafogott milliomos rövid idő alatt keményöklű, nagyhangú, belevaló fickóvá változik.

Véleményem szerint ez az egyik legjobb filmjük bár szinte mindet kedvelem. Azok a részek amikor a finom Coimbra de la Coronilla y Azevedo (igen ez csak kimásolva ment:)) urakat alakítják nagyon jól és humorosan sikerültek. Természetesen a másik két szereplő megformálása is tökéletesen áll nekik. A verekedős jelenetek szokás szerint az ő utánozhatatlan színvonalukat hozza. A brazil helyszín nagyon szép és ez is hozzá ad a filmhez illetve a brazil kultúra sok színűsége. A poénok ülnek, a pofonok csattognak, a két színész ismét kiváló már csak egy dolog hiányzik ami a páros összes filmjére igaz. A zene. Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek mindig sikerül olyan egyedi zenét komponálni ami annyira jó és kellemes, hogy emlékezni fogunk rá amíg élünk (gondoljunk a Kincs ami nincs zenéjére). Ez ennél a filmnél sincs másképp, a végén belinkelek majd egy kis ízelítőt de a film nézése közben adja meg az igazi ízét.

Ez a filmjük is ahogy szinte mindegyik bármikor elővehető ha egy könnyed délutáni pihenésre és szórakozásra vágyik az ember. Személy szerint én nagyon nagyra tartom ezeket a filmeket abból a szempontból is, hogy a poénok nem attól viccesek mert káromkodnak benne hiszen egyik filmjükben sem hangzik el egy durva szó sem hanem ettől mentesen is vicces és ezek az igazi remek vígjátékok. Továbbá a vér sem fröcsög a verekedések során ezért nyugodtan meg lehet nézi a családdal is. Nem győzőm ezt a színész párost dicsérni mert a filmjeik tényleg időtállóak és szórakoztatóak. Melegen ajánlom ezt a filmet is tőlük.

Egy kis kedvcsináló jelenet:)

 A mi kis kópénk Tangónak hívja magát a Szamba országában! :-DDD

Most pedig egy kis zene Bud Spencer előadásában:)