jan.
25.

Retro Rovat - Mexikó Trilógia

A Mexikó trilógia, vagy más néven a Mariachi trilógia vagy a Desperado trilógia nem más, mint Robert Rodriguez egyik filmsorozata, amely magában foglalja az El Mariachi: A Zenész (1992), a Desperado (1995) és a Volt Egyszer Egy Mexikó (2003) című filmeket. Bár a trilógia utolsó része már 2003-ban készült, úgy éreztem, hogy ennek ellenére itt a helye. Quentin Tarantino általában úgy hivatkozik ezekre a filmekre, mint Robert Rodriguez saját, mexikói Dollár trilógiája. Igen nagy hatással voltak ezek a filmek Robert Rodriguez karrierjére, elvégre az El Mariachi: A Zenész volt az ő első filmje, amely mindössze 7000 dollárból készült és csak egy átlagos, alacsony költségvetésű filmnek indult volna, de olyannyira nagy sikert ért el vele, hogy Quentin Tarantino felfigyelt rá.Mind a három film főszereplője nem más, mint az eleinte Carlos Gallardo, majd később Antonio Banderas alakította El Mariachi, bár egyesek szerint ezek a filmek Sergio Leone Dollár trilógiájához hasonlóan nem fűződnek szorosan össze, de ez közel sem teljesen igaz, hiszen szerintem könnyedén össze lehet illeszteni ezeket a történeteket anélkül, hogy bármiféle ellentmondásba keverednénk. Az viszont igaz, hogy olykor megjelennek bizonyos színészek, mint például Danny Trejo, aki például a trilógia második és harmadik részében egy teljesen más karaktert alakít. Mondjuk, Danny Trejo melyik Robert Rodriguez filmben nincs benne? Egyébként nem rég olvastam, hogy Danny Trejo Robert Rodriguez másodunokatestvére. Ez megmagyarázza, hogy a meglehetősen zűrös előélete ellenére hogyan csinált ekkora filmes karriert.

A továbbiakban pedig egy kicsit részletesebben fogok beszámolni erről a három filmről, lehetőleg minél több spoilert mellőzve.

Mint azt korábban már említettem, az El Mariachi: A Zenész volt Robert Rodriguez első filmje, amely 1992-ben készült el, mindössze 7000 dollárból, ennek ellenére mégis hatalmas sikereket ért el és nem véletlenül. A film első és legnagyobb pozitívuma az a hangulata, amely éppen hogy ebből az alacsony költségvetésből ered. Méghozzá az, hogy a film szinte kizárólag a valóságban is létező helyszíneken játszódik és ettől válik a film igazán életszerűvé, ráadásul a történet is olyan, hogy akár a valóságban is megtörténhetne. A történet szerint ugyanis egy apró, mexikói kisvárosban járunk, ahol egy elvetemült bűnöző, Azul (Reinol Martínez) megszökik a börtönből, hogy bosszút álljon Mocón, (Peter Marquardt) aki szintén a halálát akarja. Azulról pedig azt kell tudni, hogy mindig fekete ruhában jár és egy gitártokban hordja a fegyvereit. Ebbe a bandaháborúba keveredik bele El Mariachi, (Carlos Gallardo) aki nem más, mint egy egyszerű zenész, aki pusztán azért érkezett ebbe a kisvárosba, hogy szerencsét próbáljon és folytatva a családi hagyományokat, ő is egy nagyszerű zenész legyen. Mivel ő is fekete ruhában jár és egy gitártokot cipel magával, ezért Moco emberei összetévesztik őt Azullal, menedékre pedig egyedül csak egy bárban talál menedéket, amely egy Dominó (Consuelo Gómez) nevű nő tulajdonában van.

Három évvel később megérkezett az El Mariachi: A Zenész folytatása, a Desperado (1995), amelyből sajnos kiveszett az előző rész alacsony költségvetéséből eredő realisztikusság érzete, ám ez nem jelenti azt, hogy ez a film rossz, közel sem. El Mariachi szerepét ezúttal Antonio Banderas vette át és egyszerűen olyan zseniális alakítást nyújt, amilyet még soha életemben nem láttam tőle. A Desperado eseményei nem sokkal az El Mariachi: A Zenész után veszik kezdetét, sőt, az első rész utolsó jelenete itt is újra megjelenik azzal a különbséggel, hogy Carlos Gallardo helyett Antonio Banderast láthatjuk. El Mariachi pedig folyamatosan számolja fel a Buchóként ismert helyi drogbáró szervezetét, akit Joaquim de Almeida alakít, akit eddig akárhány filmben és sorozatban láttam, mindig egy mexikói drogbárót alakított, bár erről nem igazán ő tehet. Nem azt mondom, hogy ő nem jó színész, egyáltalán nem, mert tény, hogy valakinek, hát neki ez a szerep piszkosul jól áll, gondoljunk például a 24 harmadik évadában Ramón Salazarra, vagy a Halálos Iramban: Ötödik Sebességben (2011) Hernan Reyesre. Sokan egyébként összetéveszthetik Bucho karakterét Mocóval, elvégre elég hasonló karakterekről van szó, már a nevük is eléggé hasonlóan cseng, ráadásul mindketten fehér öltönyt viselnek és állandóan van körülöttük egy csaj. Ám Bucho nem más, mint ennek a bűnszervezetnek a tényleges vezetője, Moco pedig sokkal alacsonyabban helyezkedik el a ranglétrán. A filmben megjelenik még továbbá Salma Hayek, Steve Buscemi és Danny Trejo, sőt még maga Quentin Tarantino is. Carlos Gallardo is visszatér, bár ezúttal csupán El Mariachi egyik barátját alakítja. Ahogy az előző rész esetében is, itt sem a történet viszi a pálmát, hanem az a páratlan latin-amerikai hangulat és a zseniálisan megkomponált zene, (És mindezek közül a főcímzene viszi a prímet.) illetve az ütős, a fizika törvényeit meghazudtoló, Robert Rodriguez stílusú akciók. Kétség kívül a trilógia legjobb darabja.

2003-ban végül elkészült a trilógia befejező része, a Volt Egyszer Egy Mexikó, amelynek megnézése számomra egy külön történet. A bátyám még régebben letöltötte ezt a filmet, de amikor kiírta egy DVD-re és lefeküdtem a kanapéra, hogy megnézzem, kiderült, hogy a feliratot elfelejtette letölteni hozzá, ugyanis a film felében spanyolul beszélnek. Másodszor az AXN-en próbáltam meg megnézni ezt a filmet, de annak idején az AXN-el valamiért problémák voltak és semmilyen jellegű feliratot nem továbbítottak, ezért megint nem tudtam normálisan nézni. Harmadszorra azonban végül sikerült úgy letöltenem, ahogy szerettem volna és végre teljes egészében élvezhettem a filmet, amely zseniálisan indult, a zenék még mindig nagyon jók, az utánozhatatlan El Mariachi hangulat itt is megvan. Egyetlen baj van ezzel a filmmel és az az, hogy sokkal többet akart nyújtani, mint amennyit kellett volna, ugyanis a főszereplő El Mariachi egy mexikói polgárháború kellős közepén találja magát, ahol egy titokzatos férfi, Sheldon Jeffrey Sands (Johnny Depp) fel akarja bérelni őt arra, hogy ölje meg Emiliano Marquez tábornokot (Gerardo Vigil), aki puccsot akar végrehajtani és mellesleg megölte El Mariachi feleségét, Carolinát (Salma Hayek). Sajnos akármennyire jól is indult ez a film, a végére már úgy éreztem, hogy a történet teljesen szétesett, vannak benne elég furcsa dolgok, amelyről a néző úgy érezheti, hogy az nem oda való és van még egy baj is. A főszereplő teljesen háttérbe szorul. Vannak itt remek színészek, nem azt mondom, Johnny Depp, mint mindig, hatalmasat alakít, Mickey Rourke is feltűnik a színen, továbbá Danny Trejo is visszatér, de ez a sok új szereplő mind a főszereplő El Mariachi kárára megy, aki sajnos egy kicsit háttérbe is szorul, bár még így is egy kifejezetten jó filmmel van dolgunk és aki már látta az első két részt, az ezt se hagyja ki, vétek lenne.

Végezetül kedvcsinálónak íme a Desperado örökzöld főcímzenéje, amely egyszerűen leírhatatlanul nagy élmény, Antonio Banderas eszméletlenül cool, a Los Lobos pedig észbontóan jól játszik.

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr173756150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása